Nem tudom, hogy milyen nap van, hogy h�ny �ra, �s hogy mi�rt vagyok a k�rteremben.
Azt�n megl�tom Rahnet a m�sik �gyon, �s minden eszembe jut: Tabitha, a fal, Rahne �s Jean, ism�t Tabitha �s a fa.
- Rahne! – suttogom. Magamban im�dkozok, hogy õ is mag�n�l legyen.
- Amara! – ki�lt fel. – H�t magadhoz t�rt�l?
Az �r�mtõl meg se tudok sz�lalni, teh�t csak b�lintok.
Ekkor meg�rkeznek a t�bbiek is. Roberto, Jubes, Kitty, Ororo, Shayera, a Professzor… De Leot sehol sem l�tom. Kezdek ideges lenni. Shayera, Jubes �s Kitty odaj�n hozz�m.
- Leo hol van? – k�rdezem r�gt�n.
- ���… Tudod Amara… - kezdi Jubes, �s �rzem, hogy valami nincs rendben.
- Tabithat vigasztalja m�r napok �ta. – fejezi be Kitty.
- Tabithat? �s napok �ta? – n�zek r�juk �rtetlen�l.
- Igen Tabithat, mert �sszeomlott, a tette miatt. �s napok �ta. – magyar�zza Shayera.
- Tulajdonk�ppen h�ny napja fekszem itt? – n�zek r�juk k�rdõ tekintettel.
- 3 hete. – harap a sz�j�ba Kitty.
�gy �rzem, mintha forogna velem a vil�g. Leo nem l�togat meg, mert Tabithat vigasztalja �s 3 teljes h�tig k�m�ban fek�dtem… Semmi �rtelme ennek az eg�sznek. De nem ideges�tem magamat.
- �rtem. – mondom g�piesen.
Shayera agg�dva n�z r�m.
- J�l vagyok. – mondom, mielõtt m�g b�rmit is k�rdezhetne.
B�lint, majd kitereli a t�bbieket, csak a Professzor marad vel�nk.
- Gondolom k�v�ncsiak vagytok r�, hogy mi t�rt�nt. – kezdi.
- �n nagyon is. – mondom duzzogva.
- Akkor, �me a teljes t�rt�net: Mikor Leonak feltûnt, hogy pont ti h�rman hi�nyoztok, az Int�zet �sszes tanul�ja kirohant ahhoz a f�hoz, ahol Jean utolj�ra l�tott titeket. Megtal�ltunk egy fa alatt, �s Leo pr�b�lt meggy�gy�tani, de nem hatott r�tok a k�pess�ge. Itt a k�rteremben Jean ell�tott titeket, �s 3 teljes h�tig fek�dtetek k�m�ban. N�ha m�r �gy tûnt, hogy nem t�rtek vissza k�z�nk, �s Tabitha kezdett ideges lenni.
- �s Tabitha mi�rt akart engem k�tszer is meg�lni? – k�rdezem.
- Mi�rt k�rdezel olyat, amire �gyis tudod a v�laszt? – n�z r�m a Professzor mosolyogva.
Rahne cs�ndben figyeli az esem�nyeket, nem n�zek oda, de �rzem, hogy engem vizslat.
- Tabitha mi�rt olyankor pr�b�lta meg�lni Amar�t, amikor m�s is volt a k�zel�ben? Mi�rt nem olyankor, amikor senki sem l�tja, �s csak ketten vannak? – k�rdezi.
- Ez egy nagyon j� k�rd�s Rahne. �s val�sz�nûleg az a v�lasz r�, hogy nem akarta meg�lni, csak valami komolyabb balesetet akart okozni, ez�rt is akadt ki annyira.
- Sz�val csak annyi idõre akart „kiiktatni”, hogy megszerezze mag�nak Leot? – k�rdezem Rahnet�l, miut�n kimegy a Professzor.
- Gondolom. Viszont akkor lehet, hogy siker�lt is neki… - jegyzi meg halkan.
Elgondolkozom ezen, majd eszembe jut valami:
- << Leo! Magamhoz t�rtem, nem j�nn�l be hozz�m?>> - �zenem neki gondolatban.
V�rok, �m semmif�le v�lasz nem �rkezik. Vagy a k�pess�g nem mûk�dik, vagy nem akar v�laszolni. Ekkor hirtelen egy csokor v�r�s r�zsa pottyan az �lembe, egy kis c�dul�val egy�tt:
”Jobbul�st egy gy�ny�rû l�nynak!” P
Megmutatom Rahnenak, aki �rtetlenkedve n�zi:
- Ki k�ldhette?
- Nagy P, azaz Pietro. Csak õ k�pes ilyen sebess�ggel behozni dolgokat… - mondom elm�l�zva.
Majd arra gondolok, ha Tabitha �s Leo h�bor�t akar, akkor h�bor�t kapnak…