18. rész
Magma 2004.11.17. 00:36
Az Intézet újjá építése nagyon jól halad, és Jean is jobban van. Bár még mindig magát hibáztatja az egészért, és többet dolgozik, mint szabadna… Õ tudja. Én éppen a járdát csinálom, mikor odafut Rahne. - Amara! Össze kell olvasztani az Intézet falán néhány részt. Gyere gyorsan, mert Jean nem tudja sokáig tartani. Jellemzõ, mindig én olvasztok. Épp neki kezdenék, amikor látom, hogy valami robban a fal aljában, és a törmelék mindannyiunkat betemet, Jeant, Rahnet és engem. Remélem, senki sem sérült meg komolyabban. Tudom, hogy Tabitha volt, csak õ tud ilyen robbanógolyókat készíteni. - *Mindenki jól van?* - halljuk a Professzor hangját a fejünkben. Gondolom, hogy senki nem ad választ, mert a Professzor a fejünkben tovább beszél. - *Én élek.* - üzenem. A többiek is megérkeznek, és kiszednek a romok alól. - Jeannek a vérzik a feje, de él, Rahne… nem tudom mi van vele Professzor. – mondja Roberto. Ekkor Leo odamegy, és elõször Rahnet próbálja meggyógyítani, túl sokáig tart… úgy érzem, hogy kicsi az esélye, hogy sikerüljön, se Leonak sikerült. Jeannel könnyebb a dolga, mert õ nem volt a halál határán. Tabitha most elvetette a sulykot. - Ki tette ezt? – kérdezi Bobby Jubes vállát átkarolva. - Valószínûleg, aki nincs ilyenkor itt. – mondja Logan. Mindenki szétnéz, és analizálja az itt lévõket. Ekkor Kitty felkiált: - Tabitha! - Mi van vele? – néz rá értetlenül Jamie. - Õ tette, mert õ nincs itt. – válaszol Kitty helyett Jubilee. Mi hárman felmentést kaptunk a nap további része alól. Jól esik a pihenés, de unom, hogy tétlenül kell néznem, ahogy a többiek dolgoznak. Rahneval beszélgetjük a falnál történteket: - Miért akar Tabitha az életedre törni? – kérdezi. - Leo miatt. Azt hiszi, hogy Leo jobbat, azaz õt érdemli. – magyarázom. - Ja, persze! – morogja Rahne. - Egyébként most nagyon elvesztette a sulykot, mert engem akart megölni, de majdnem ti haltatok meg. – mondom. - Azért annyira nem volt vészes a helyzet. – mondja a barátnõm mosolyogva. - Hát, azért eléggé rám ijesztettél. - Bevallom, én is megijedtem, valahol nagyon tudat alatt… De nem értem, hogy hogyan. Hisz nem voltam magamnál. - Tényleg… Érdekes, lehet, hogy a farkas éned gondolkozott. Lassan elindulunk, hátha azért tudunk valamit segíteni. Hirtelen sötét lesz, mint amikor egy felhõ a nap elé megy, de aztán rájövök, hogy egy fa dõl felém. Pontosabban dõl rám…. Eközben az Intézet kész részében. - Nem látta valaki Amarát? – kérdezi Leo. - Én láttam. – mondja Jean. – Kint ült egy fa alatt Rahneval. - És õ hol van? Mármint Rahne… - érdeklõdik Roberto. - Tabitha is hiányzik. – kottyantja el Kitty. - Mi?! – akad ki Leo. – Tabitha, Rahne és Amara hiányzik? - Igen. És ez miért olyan nagy baj? – néz rá Sam. - Gondolkozzál! - Ha megismétlõdik a reggel… - kezd bele Jean. - … Akkor lehet, hogy most elkéstünk. – fejezi be helyette Leo. Mindenki ijedten néz körbe, majd kirohan az Intézetbõl.
|